eprelem

vízcsepp-sminkes epret
ízlelget egy oldott szerelmes pillantás
mely most eszembe párolgott
talán a piros plédünk színe láttán
de jó néha asszociálni rólunk
anti-szocializálódni ez által
a szeretetük és szerelmük szégyenlő emberek
(vagy mik) közt
sajnálom hogy ők nem porcukrozzák be
ilyen élményekkel eprüket olykor
szerencsére mi még a levét is lenyaljuk a levélről
emlék-erezetemben is
ott rezeg pár újra előbújt hűs eperhús
melyeket felszívok ilyenkor tudatomba
zamatossá téve egy percet újra


 

szó-ápdét

azok a mondatok a súlyos szavaikkal
minél tovább tartod ezeket
dühöd vagy félelmed hízókúráján
annál nagyobbra dagadnak benned
végül már alig bírod el őket
tévécsatornák kapcsolgatásába húzzák le hangulatod
sőt le se húzzák hangulatod vécéjét
csak eszik
csócsálják csámcsogva
mit zsíros pofájuk elé teszel
hatalmas köldökük nyomása vérbe lábassza szemed
és kifacsarják rajtuk a régen oly nyugodtan hullámzó sós tengert
tenyereden át is szivárog a vihar
ki kell velük tolni
fogyókúrára ítélni életfogytig
had legyenek annyira könnyű testűek
hogy ha eszedbe jutnak fel se tudjanak állni az erőtlenségtől
haljanak éhen
csak mint csontváz ropogjanak néha az emlék-gépen
maksz művirágot vigyél rájuk olykor
hogy arra se legyen sok gondod



 

szimbiózis

aranyszőrű bígl
őriz bárányfelhőket
míg árny simítja

Erósz lehelete

kankalint aggat
a szél száradó tangák
kancsal fodrára

elképzelt combok
lombként nyílnak most újra:
rét buja ujja

az ötödik évszak

a nyár már közhely
tavasz sem sző szó-selymet
agg ősz verslábak

külön évszak vagy
minden hónapban kész
észben létezŐ

önszopiensz

temérdek érdek
egó-legó építés:
homo-felmérés

szív-filter

teagőzben ül
őzike szemed bennem
aggódás nélkül

reggeli s torna

Nap nyújtóz újból
kortyolgat csillag-csomós
aludt-Tejútból

univerzumban
reggeli után még zúg
az égi zumba

tavasz intró

napsugarakkal töltött filccel
színezi már tavaszi kifestőjét
a Nap március elején
agarakat enged a rét
háromdés parkjaiba
ilyenkor meccsbokszjai is fényesebbek
egy kislánynak lila tónusú
pillangót ereszt kezére
minek köszönhetően az letszgó
képes kilépni a tó mellett minden okostelefonján
megjelenő közösségi oldalról
dé vitaminokkal permetezi
az élet kontúrjait a szánsájn
hatására hagyjuk a trolit az autót a metrót
egyre többen játszunk prolit (ha ez az)
belogolunk gyalog útra hazafelé a munkából
hogy összegyűjtsük a járdán csillogó
egyelőre csak emlékeinkben létező virágok
parfümmintáját

mesterek s kortárs terek

Radnótival ölelkezve nótáznék
vagy ha adná pásztor kedve reppelném
Neki akkezdet hisz sztori című számát
e műtől epekedve hallgatná számat

Pilinszkyvel ülnék kölyökként bilin
vagy cigin kapnának rajta szüleink
közben appokat mutatnék androidon
vers linkeket aputól csórt ájfónhaton

Petrit elvinném egy kerti partira
vagy tricepsze fölé tetoválnék pár
(sz)épeszű szlemmertől agyas citátokat
kortárs szlogen s átok falat sorokat

újabb 27... avagy hónapfordulós meglep itt

maholnap újabb hónapforduló
huszonnégy óra tölcsérrel kezében
fúj parti konfettis-ódát dúló
s dúdoló 27-re serényen

este egymásra hintjük színeit
kis ünnepünk nagy közös éj-hintáján
múlt-fröccsel emlékeink íveit
bódítjuk vissza a jelen kéj-táján

láv

édesebb mint egy
méz-bikinis baklava
bícsen leégve