Gyönyörrel púderezett
szeptemberi táj
ölelő nyugalma
csiripeli fülembe
fák türelmét,
gyémánt fénnyel villan
pár apró kavics,
kacsintásuktól minden
létezés isteni kincs,
gyöngyként koccanva bújnak
fürtjük ölébe
zamatos szőlőszemek,
napsugár old szívükben
édes teret,
almaillattal keringőző
meleg levegő sző
leírhatatlan harmóniát,
pipacsok lengik körül
kézen fogva
az élet szobrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése