húz magára a természet
az alól les Ő körbe
alaktalan nyugalom
méz-lehelete ez
mely lelkünkben édes
mikor mezővel szemezünk
s egy kavicsról ránk kacsint
verőfényes pillantása
magunkhoz ölelnénk egymást
de ez lehetetlen
s mégis karjaiban
karjaimban
ringatózunk
ring
ring
ringatózunk
mint tó felett egy
vadkacsa-ingből elcsatangoló
karmáját körbetáncoló toll
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése