2014. október 19., vasárnap

Matemorfázisok

Felhőként hűvös hátamat Himalája hava olvasztaná ketté hab-hajókká.
Fűként zöld szőre lennék a Földnek, csak nőnék virágok szirma s csillag ima alatt.
Színné tört fényként kápráztatnám az emberi szem mögötti termek minden személyét.
Lennék dallam, füleket masszírként rezegtető, láthatatlan, öröm-teremtő kaland.
Kis kolibriként a legnagyobb csodát ajándékoznám mellém csatangoló, rám mutató gyerekseregnek.
Éjt zuhanyzó, plakát-pólós utcai lámpa, mely önnön csendjében nyugtatja az arra sétáló hazaútját.
Leginkább víz lennék, tiszta (mint Tendzin Gjazo lelke), egyszerű íz, de életet burjánzó, sejtekkel játszó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése