2015. december 16., szerda

jelentelen

rád hív a holnap. boldogan.
- Pacsi! Alig várom, hogy találkozzunk! Sosem írsz vissza, de remélem azért ott leszel, és megtesszük amiket álmodban ígértél magadnak! - észre sem vette a sípoló hangot. naiv.
üzenetrögzítőd bekapcsol.
csak ő hallgatja. hallhatta.
mert megint nem a mában élsz.
a múltban vagy.
eltévedve.
elrévedve.
elveszve.
mire lejátszod már késő.
megint a múlté.
vagy.





2015. december 8., kedd

szeretethiány-feltöltődés

keresi a toll tintáját.
nélküle nem tud írni.
néha egy-egy önbizalom-hiányos petty.
paca.
csak a régi kék ék nyomai száradnak benne.
bele.
de vele bármilyen kacska-ringást.
virág nevet.
reggeli üzenetet.
kedvenc dátumot.
emlékek mondatba fűzött textusát.
közös fotók mappának kódját.
képes magából kiadni.
de amíg belül semmi, a semmi nem tud kreálni.
kiállni.

voltam üres toll.
csakhogy-nem üres.
de már újratöltöttek.
örökíró lettem.





2015. december 6., vasárnap

Stenci, a lurkó uralkodó



1. rész

Hol volt hol nem volt, a Szabadság-hídon, a Károly-hídon, a Brooklyn-hídon és úgy érzem, a kisagy szomszédos hídján, de még a palesztin szegregációs falon - bármennyire  hosszú - is túl, élt egyszer egy király, akinek az volt a vágya, hogy az ő birodalmára jellemző graffitikkel fújják telis-tele a vár a falait. Ezt az uralkodót Nagy Sten Cilnek hívták, bár még elég alacsony volt fiatalságának köszönhetően. Jellemző volt rá, hogy korona helyet baseball sapkát hordott, ha alattvalóit fogadta, ráadásul sültel hátrafelé, ahogy illik. Ezen a királyi címer díszelgett. A fejfedőt külön varratta minden hónap elején Zingernével, az udvar 14 ujjú varrónőjével. 
A jószívű néni, mint unokáját úgy szerette a kis királyt, kinek még egy több számmal nagyobb nadrágot is készített a 15-ik születésnapjára, mert Steni, mint Mátyás király, néha kilopózott a pór néphez, és egy ilyen kaland centrumában megtetszett neki a helyi srácok laza viselete. Az asszony bár úgy tudta, csak azért hordják így nadrágjukat, mert olyan szegények, hogy a gyerekek közül csupán bátyjuknak volt gatyója a családban, és tőlük kapták kölcsön, mégis elhallgatta, elkészítette, legyen öröme a nagy magányban. Azt viszont nem tudta, ez hierarchia is volt a játszótéren, mivel az volt a legmenőbb lurkó, kire legbővebb volt a nadrág, hiszen neki volt a legnagyobb testvére.
Visszakanyarodva a valódi vágy utcájába, hol már megannyi graff színezte a falakat, vonatokat, padokat és temérdek mást, a királyka, még nem tudta ki lehetne a megfelelő ember, aki ebben a segítségére jön, szalad, fut, repül, terem. Szívesen elültetett volna egy magot, melyből egy olyan fa nő, amin a gyümölcs a legtökéletesebb művész erre a feladatra, de nem volt birtokában ennek a magnak. Az ötletét azonban nem hagyta kiszáradni, szorgosan öntözte sóvárgásának tápláló vizével. 
Épp a délutáni X-boxozás kellős közepén nyomkodta - vitaminhiányának köszönhetően fehér mintás körmei alatti ujjaival - konzolját, mikor nagyapja, Béla írnokának, Anonymusnak az unokája, Benkszi lépett be szobájába. Ő ugyan csak a Fifázás eredményeinek volt az írnoka, de Steni ezt a világ egyik legfontosabb dolgának tartotta. Ha játszott, még arról is megfeledkezett, hogy mennyit kell a jövőben tárgyalnia az oroszokkal, ugyanis azok tőle kapták a gázt, és szerették volna évről-évre olcsóbban megkaparintani ezt a világ számára létfontosságú anyagot.
De nem is ez a lényeg jelen pillanatban, hanem hogy Benkszi zsebéből egy papiros hullott ki, mikor leült az asztalhoz. Olyan könnyedséggel szállt, és messziről is látható tarka világot hordozott magában, hogy az ember lelke szivárványnak érezte tőle magát, ahogy nézte, voltaképp mint egy hernyó, amin már most látni, hogy olyan szép pillangó lesz belőle, melyet Photoshoppal sem lehet kreálni. Na most, amint ez a lepke landolt rögtön megmutatta bájait. Egy gyönyörű graffiti papírra festett mintája volt rajta, a királyi címer stílusosan kiírva, mit Steni két kedvenc focistája tart két oldalról. A király álla nemhogy leesett, leszakadt, tervének virága pedig nemhogy kinyílt, rétté burjánzott fejében, hol méhecskék szívták napszemüvegben, neon- zöld, kék, narancssárga szívószállal a virágpor édes ízét.
Jött a kérdés, bár míg kimondta 3 gólt is kapott az éppen zajló mérkőzésen. Észre sem vette.
-         -  Te, te, te, te, te, te...?! – hebegett-habogott.
-         - Gazdám, tetetetetete, szóltál? Vagy csak cseperegni kezdett kint az eső? – kérdezett vissza ironikusan a kis művészlélek.
-         -  Én. Igen. Na, még egyszer! Szóval, te rajzolsz, festesz, vagy ilyesmi-mi-mi? – futott neki újra a felséges ifjú, mint csukott üvegajtónak a házon kívülre vágyó, naiv kiskutya.
-         -  Nem. – Mosolygott a kapucnia alatt Benkszi, mit azóta viselt, mióta felsírt. – Csak vicceltem, igen. Titokban, magam szórakoztatására szeretek firkálni.
Ekkor Stencinek muszáj volt újra leülni, mert szíve kalimpált, de boldogan, ahogy a futók az utolsó 100 méteren sprintelnek, s látják maguk mögé nézve, hogy már csak deus ex machina negatív tekintetben való történése által léphetné át más azt a hőn áhított vonalat a célnál. Majd miután kellő oxigént szippantott agyába, zagyva beszéde helyreállt, ellazult, mobilizálta a feszültségéből nyert energiát, és azonnal elkezdte ostromolni Benkszi zárkózott ambícióinak lakatját.
- Barátom, mit szólnál hozzá, ha lenne számodra egy finoman kifejezve klassz kis ajánlatom? – kacsintott Stenci.




2015. november 28., szombat

Kosztolányi mosolya

fába vésve. gyantával kiemelve:
"gyöngyöt dobálni, semminek örülni".
tintatartók nézik az ablakból.
színeket párologtatnak hétköznapjaink szürke felhőibe.
”valami tiszta, fényes nagyszerűség”.
mindenki játsszon. akarjon játszani. minden.
sípolják egy könyv kinyitásának szellőjétől.
majd a trolin ismeretlen nő pici lányára mosolyog egy 82 éves néni.
Szabadkáról jött.
a gyermek pedig szerinte szabad-ka, ahogy futkos. bázlájtíros dudlijával.
82-szer 12 hónap. mennyi kellemes és kellemetlen emlék harmóniája.
de lassan eljut mosolyával Ő is oda. hol a cél. hol Desiré nem panaszkodik.
hol Desir-él.




petting

nutellás kanál
telefonál nyelv úrnak:
- Légy fém-fi! Újra!



grefiti

sistereg a belváros.
korog Budapest gyomra.
pedig jól lakott (kevés lakás üres).
a belek a metrók.
éjjel-nappal emésztik az
"érjek már haza" gondolatait.
mozgólépcsőről látok valami
olvasatlan, de egyre olvashatóbb
üzenetet.
grefitiként áll össze sok csillag pont:
"végre péntek".
kedvenc csillagképem.




2015. november 23., hétfő

csendélet

asztal.
lemerült mobil. pedig háttere Te vagy.
őriz.
kerámia váza. levendula szárny.
illóolajában megvillansz.
illat-portré.
iPad. egy virágmintás blézer linkje.
tapintásod lenyomata idéz ide.
a kosárból.
hajszál. kerítésként öleli keretté a látványt. hisz hosszú.
míg hazaérsz.






2015. november 19., csütörtök

altat

ásítanak szemeid. nyújtóznak a pillák.
odabúj hozzád ágyad is.
takaróra tekeregsz testeddel. mint hosszú karóraszíj.
tudatod emlékeit söpröd össze álom-avarrá. pár óra, perc múlva.
behúzza a függöny fodrát e vízszint-est.
kapcsolgatod a tévét. üres. de gombjainak hangja ti-ti-tá. gondjaidnak altató.
végül összepislogod a mát a múlttal.
alszol.





2015. november 17., kedd

méz

növényi nektárak vagyunk.
Isten sok méh.
lépre csal minket, de mézzé vegyít.
saját mivoltát hozzánk adva.
bennük enzim. bennünk benzin.
van az a közhely: "a szerelem édes, mint a méz". tudod.
de ebből a közhelyből lett az emberiség.
mindegy, hogy pár órás szerelem volt egy buliban a budiban a zsibbasztó kokain pettyektől fehérlő wc támláján.
vagy pár éves. sok éves. szakítás, válás előtt. ami polgár- és családpukkasztó. de "jobb egy jó válás, mint egy rossz házasság".
esetleg örökre szóló. mély szeretetre bomló. mikor egy 70 éves papa viszi a mama ridiküljét, hogy az ne fáradjon el a kirándulás sétáján.
de ebből a közhelyből lett az emberiség.





2015. november 12., csütörtök

nyugalom

szívdobbanások közt lakom.
átásítom őket.
hova rohannak, ott lesznek
rohanás nélkül is.
lassítom, ha
felpörögnének
ma itt
az élet izmai.
wu-wei
írom tenyerükbe.
ernyedjenek többet.
vissza helyükre.
fogadják el
az élet ritmusát.
wu-wei.
tegyék meg mindig,
amit meg sem tesznek,
mégis a legtöbb mit tehetnek.
egymásért.
magukért.
így ehetnek.
etetnek.





2015. október 30., péntek

2015. október 28., szerda

gene-rációk

a mai gyerekek nem köszönnek. a mai gyerekek nem olvasnak. a mai gyerekeket nem érdekli semmi az interneten vagy a videojátékon kívül. lehetne ezt még sorolni. felesleges. érdemesebb áttérni a mai szülőkre. tisztelet a kivételnek. de felelősség létezik-e abban, aki mindenkivel lefekszik. felelősség létezik-e olyanban, aki mindenkit óvszer nélkül magára húz. vajon létezik-e a felelősség olyan nemzedékben a saját gyereke iránt, aki saját szüleit sem tiszteli. kihasználja. lenézi. nem ismeri a hálát. ők lennének a példák, minták a gyermeknek? ha egy gyerek azt látja, hogy nincs otthon szeretet, akkor ez mit ültet el benne? nem sok mindent. virág az tuti nem lesz belőle. anyának az értékei a műköröm, a műmell, a műszáj (műmosoly), ruhái, pletykái. apa értékei a dominancia anyával szemben, az autója, a műveletlenség, mert a könyv az buzis, a "lesebaszom" érzéketlen hozzáállás. sokáig el lehetne menni. egy a lényeg, a jövő generációja a környezete produktuma. plusz genetika. szóval csakis rajtunk múlik, milyenek lesznek. arra akarok kilyukadni, hogy ha azt mondjuk "ezek a mai fiatalok buták", saját tükrünkbe kiabálunk.



2015. október 14., szerda

tranquility

függönyökön ül.
fagyöngy mögött hegedül
hangtalan. vegyül.
kívül zajnak takaró.
belül, ha jó, elterül.




2015. október 13., kedd

a kapcsolat megszakadt

teknősbékává
változó esztergomi
baZIZIlika:
bazi nagy tininindzsa
hagy ott ima-blútútot





Csapongó öröm

Fehér felhő illatú homlokom.

Két különböző óra mutatója ugyanakkor ugrott át - ezt hozta el az a pillanat.
Folyó szélén álló sok-sok fa, természet szempillája. Kipislogja az utolsó koszos reklámtáskáját. Ágak foglalva a kolibriknek.
Letéptem tapétámat, át kell gondolnom az új mintát. Kész: beagle és shar pei eszik super mario-s tálból közös életgombát.
D vitamin túltengés. Ultraibolya-csokrok testünkön.
Hangfalak vagyunk. 5.1-ben szórjuk számunk. Ha találkoznak hullámaink, perdülnek, majd kergetik tovább egymást. A csendekben ülnek csak le néha csókolózni.

A 16. századig látni mosolyom. Mona Lisa engem imitál.





2015. szeptember 9., szerda

23:40 az idő, ami egyszer csak eltűnt.

Mindenhonnan lehangoló hírek (tv, rádió, internet), de nem csak távolról, hanem ha leül mellém valaki munkában, bárhol, felém átadott kontextusa egy tusa a problémákkal. Annyira unom. Nekem is van bajom. Jobb ilyen hozzáállástól? Meg se várom a választ, Te pedig tudod mi az enyém.
Jé, egy virágminta Barátnőm takaróján. Ne, a háttérben bevándorol agyamba pár szó a hírtévé migráns problémáiból. Már sok ebből. Estére meg tényleg. Az igazat úgysem tudom meg. Főleg most. Segíteni kell, nem hinni a médiának, pont. Ezért, mint egy felhőt, hagyom gyülemleni a csatorna mondatait. Néha rám hull egy-egy csepp. Ja, és miből lesz kifizetve az a csekk, csekkem, csekkünk, majd reggel lecsekkolom. Most csí legyen. Zsuzsi csi-chill már mellettem. Rajta nő pár virág, amit hangulatom esőcseppeivel tovább öntözök. Nini, már nagyobb, mint én. Bár az én egyéniségemnél sok minden nagyobb. Lehet liliputi. Lényeg, hogy ha csak erre koncentrálok, ahogy emelkednek a virágok fölém, úgy csökken az eső itt bennem. Szürreális-kontraszt, mely gyógyít. "akkora mértéket ölt a bevándorlók száma". Újabb felhő, sebaj ez az este ilyen évszakot teremt. Minden évszaknak megvan a szépsége. Koss füllhallgató - szemem radarja pittyant, mikor rátekintettem -, a kedvencem, imádom, hogy jól szól benne a mély hang, is. Bedugom a laptopomba, és hip-hop kész az esernyőm. Szpotifáj, chill zene, és nincs mi fáj.

Körülbelül 10 percig bogoztam a füllhalgató zsinórját, szerintem már ez is elvett olyan szintű enerdzsit, hogy kicsit ellazuljak.

Esernyő kinyitva, szemem behunyva. Nem chill lett, inkább egy melódikus, electro zene, N'to: Time. Isteni. Benne fekszem, Zsuzsi virágai alatt, csilingelnek a dallamok, láthatatlan, csak füllel tapasztalható, megfizethetetlen érzés ("minden másra ott a...", de unom mondat), amit ad, még az ágy és az agy is puhább, ettől most minden ok.




2015. szeptember 7., hétfő

ön-ébresztő

Vajon Sziddhárta
szivárványhártyáját mi
ébreszthette fel?
Tán biológiai
vekkere jobbik fele?





2015. szeptember 6., vasárnap

reggelemmel

nekisimul a reggel falaimnak
teája mellé eszegeti árnyait
néha hajnal-szószba mártja
úgy mégsem olyan száraz
ábécés ikea párnahuzat betűzi
"csend"
szeretem hallani a korai semmit
majd karon ragad
egy ébresztőnek választott dallam
nyugodt trekkek általában
nem kell reflektorra ébredni
jobb kis lángra reflektálni
tudatomnak
sejtjeimnek
útjára indul az altruista turista
túrázni a betondzsungel rejtekein
hattiZENötös csendet
(ha sikerül megőrizni)
mások zajába ejteni





Tolerancia

Azt nem értem, hogy
te mitől vagy jobb, mint én?
Nem vagyok jobb! Más.



szeretető

csokin el tudnék élni
csak minél magasabb legyen
a kakaótartalma
olyan ez a szint százalék
mint a szeretetben
az őszinteség
csak enném édességem
etetném
s akkorára duzzadna szívem
mint a kék bálnáé (180 kiló!!!)
így biztos nem tudnék duzzogni
csak mosolyognék "így jó"
majszolnám a csokim







kedv nem vész el csak átalakul

hőlégballonon
száll kigombolt szív hisz gázt
generálsz gazból



2015. augusztus 24., hétfő

inhalált élet s halál

sárgadinnye illat
mennyivel kellemesebb mint
a pénz szaga
meg a rajta vett pompa csillogás
tompa fénye
sárgadinnye illat
hatásától július lesz véráramomban
nem létező virágok közt
szaladnak a cseppek
sárgadinnye illat
orr-orgazmus
pénz szaga
torz organizmus mit kreál
mégis motivál mindenre
szag s illat
csak az elvakult orr nem érzi
mi a zamat
s mitől nem szabad




2015. augusztus 18., kedd

Beszéd 60-asra... avagy Apa is csak egy námbörvan



Drága Édesapám,

Mielőtt méregtelenítő égetett szeszeket emelnénk az egészségedre, engedd meg, hogy e formában is Rád sózzak pár sort a Család nevében, de ne aggódj, mert bár jó pár szó-sószem hull most Rád, de ezek után is édes maradsz, Apa…
Hol is kezdjük? Én természetesen csak ott tudom emlékeim fellapozni, mióta Veletek vagyok, hisz belecsöppentem szerető-nevelő környezetetek párnái közé – miután eltöltöttem pár csodás napot Pozsonyban a nővérkékkel az inkubátorban, hiába, fiatalság bolondság. Decemberben viszont kopogtattam kis dudlimmal az ajtón, és onnantól kezdve megkaptam azt a családot, kiknél jobbat nem kívánhattam volna, és kiknek Te vagy a feje, a csapatkapitánya, hogy stílusos legyek, hisz a foci Rásóéknál alapfelszerelés.
Kapitány, kapitányom, köszönök mindent, amit kaptam életem során Tőled, kedvességet-szigort egyaránt, mert tudom az is csak szeretetből jött, jön, hogy nekem jobb legyen, de azért szólok, már jó… :) Kifaragtál olyanná, mivel bárhova is fúj a szél, stabilan fogok állni a földben.
Nos, köszönöm a dudlit, köszönöm a vízsivát, köszönöm a passzokat a ház előtt a labdával, köszönöm a vizet, mellyel minden nap megmosakodhattam, köszönöm a szobáimat, az abban rejlő kisautókat, posztereket, meg mikor jányt vittem a házhoz, az üres teret, köszönöm, hogy tanulhattam Tőled, de azt is, hogy általad másoktól is Győrtől-Nyitráig, bár ha tanulásról van szó, akkor inkább csak Nyitrát kellene megköszönnöm, de tudom, hogy a győri nemtanulásomnak is sok-sok hálával tartozom… Köszönöm, hogy segítettél kijutnom szeretett Zsuzsimhoz Pestre, és nem maradtam kikötve a ház póznájához, mint egy négylevelű lóhere után sóvárgó bakkecske.  Végezetül köszönöm a mosolyt, ha szomorú voltam, ha bátor, ha ügyes, vagy ha nemis voltam az, de Teneked az voltam, és az nekem letette kétséges mondatomban a pontot… sőt, a felkiáltójelet!





fotó: koszto-lány

Művészetek Völgye

Kapolcs kapcsol ki
társadalmi ingből sá-
torközi ringbe














fotó: koszto-lány


hajnali részem s ég

lennék szalmaszál
négyötvenkor ébredő
számörtájm nyakán
madárhangok próbálnak
etájt csőr-stúdióban




felém-lökés

szomorúságtól
homorúbb bajod rútja
lökd domborúvá



gyarapodó rét


fűszálakra lép
megannyi szép emlékünk
majd gyűjti tovább



2015. augusztus 6., csütörtök

könnyes könyv vagy reál-fikció?

hepiend nélkül
véget élő roman lap:
illúzió-rom



rókámmal

függőágy vagy most
bor retusálja korod
bújj szelíd búdhoz















 fotó: koszto-lány

pillanat tél nélkül

zsiráfként hajol át a
kerítésen borostyán-borostás
barackfa ága
friss gyümölcs-gomolyaggá
kammogja poshadt gondolatunk
hogy majd kifacsarjuk levét
s a tartósítószer szám-szószba
mártott E betűi nélkül igyuk
azonnal e zsír
non plus ultra lelkifröccsöt
mert a pillanat kurta nektárját
nyomban kell fogyasztani
hisz kárba veszne az ilyen
koktél á la carpe diem
asztalomhoz tél helyett
csak sok jéggel kérem
ha lehet





2015. július 14., kedd

virágzó hangulat

virág spektrum látványa nőtte
körbe agyam e percben
borostyán tulajdonságú fikció
se arany rum se kokacserje
nem oka e kánonban illatozó
csak színekkel leitató kertnek
pupillám perdülve helyet cserél
befelé ülve kap most dózist
itt feltámadnának poraikból
pattogós vesztkósztszvingre ropni
eszeveszettül még a rekedt dínók is




2015. július 7., kedd

magamban a magban

csillagfényben mos
csillogóvá emléket
számos receptor
hangtalan beszélek most
kezemet vezetem ott





2015. július 6., hétfő

neked nyál nekünk nyár

páratartalom:
kilencven százalékban
szerelem lim-lom
nekünk érték e holmi
hol mi csak élünk érünk





2015. július 2., csütörtök

2015. június 28., vasárnap

örömtánc

málna-sapkában
fején pörög szmájl-tetkós
katicabrékár




pír-panír

gyereknevetéssel festi ki körmeit
a nyári táj
majd dé vitaminnal ékesíti szemét
és csak pislog ránk:
csupa boldogság-panír hull most szerteszét





2015. június 16., kedd

term.-ész etess

harmat-esőkabátot
húz magára a természet
az alól les Ő körbe
alaktalan nyugalom
méz-lehelete ez
mely lelkünkben édes
mikor mezővel szemezünk
s egy kavicsról ránk kacsint
verőfényes pillantása
magunkhoz ölelnénk egymást
de ez lehetetlen
s mégis karjaiban
karjaimban
ringatózunk
ring
ring
ringatózunk
mint tó felett egy
vadkacsa-ingből elcsatangoló
karmáját körbetáncoló toll




2015. június 11., csütörtök

azonnal oldódik

ha fülest dugsz csendes fej elvonási tünetébe
a hangok full agyadba szédülnek a csigalépcsőn
s azonnal oldódnak
hangulattól függ milyen dallamot festesz termedre
azok mindenképp állapot államokat álmodók
s azonnal oldódnak
kölcsönhatás: téged táncoltat a zene és te is őt
öltönyben farmerben nájkiban búsan vagy öröm közepette jönnek
s azonnal oldódnak
szintetik-pirulával nincs szimpatika ám morfium
színpadon vagy kínpadon támadnak fel endorfinjaid érted (érted?)
s azonnal oldódnak
s azonnal oldódsz
mert a bánat óld már
a depinek vége
hepiség szint pedig áp
begyullad a hangszínezéstől végre
vagy e miliőben jobban lángra kap





2015. június 9., kedd

kinterakció

megitta a hajnal sugarait
s nappallá változott
megrészegített egy párt szépsége
belemártották apadt reménységüket
mely univerzummá duzzadt
halkan





boldogan

felhő-xilofon
szárnyam fénylő hangszere
dal-szirom csepp: on




2015. május 22., péntek

2015. május 19., kedd

színes requiem egy katica-feleségért

fűszálakra festi szerelme képét
esti katica buszmegálló sarkán
erezet rezeg nem tré portréért: 
pollen-festmény (kerete: sár a padkán)

majd csaholó utolsó járat perce
hull mellé s tol éjre csillagokat
nyugalomért itt stoppoló ujjperce:
bogár-impresszionizmus csalogat

előbújik Hold öle e szeánszhoz
átvilágít holt zöld arcot (múzsa él)
hajnalig pettyes ártiszt már nem fél

művész-kúra repíti vissza múltba
ott újra épít virágszirom házat
illat-mázban párja gyermeket áztat



2015. május 10., vasárnap