2014. december 28., vasárnap

Arcomon poéta

Mint kisovis kedve a heterogén új legóval,
bújj szavaiddal játszós gondolat-ruhába,
de tervszerűen,
türelmesen áztasd be betű-szöveted.
Ne óvd az egód ebben az űrben,
s az arc poétikus lesz.
A versírás, nem sírás,
sosem sírt ás a Rásónak,
csak ellazítja papírra karcolással
a belül táncoló art-pírt,
mely bár sokszor gémóveres szobák
introvertált ajtajához ad intris kulcslyukat,
akkor is öröm szemezni vele a végén,
hisz’ nem égette teljesen el önnönmagát az Én,
van még plej-kedv a köröm alatt,
mitől a szikk-kert vénítő sóhaja
újra színesebb módon kezd nőni,
mint ezer csomag sztikletti-mag haja.

1 megjegyzés:

  1. Mily friss és egyben szomorú.A gondolkodó gondolt egyet....kettőt.

    VálaszTörlés