Jóindulat-bonbon

Az egyik csillagról serceg
A kis herceg őszinte tekintete.
Elképzelem, mit kérdezne, ha visszatérne:
- Ti miért ölitek, miért nem ölelitek egymást?
Csak pislogna könnycseppbe mártott,
pipogya, de (ártatlan) rózsakertet pátyoló mosolyával.
Próbálnám megválaszolni a koszt
az égi bálban állónak:
Tökéletesen tudom,
hogy nem vagyok (vagyunk) tökéletesek.
Minden hiba viszont, nem annyi mint pár ima,
melyekkel azt sutyiban kitörlöm,
mint dilit-szteppel a pár perce bepötyögött,
következőnek hitt helyes teksztet.
Érni kell évi tapasztalatunk napfény-panírjában,
s nem félni, mint teszkós alma zárt vitamin-radírban.
Így lehet csak zamatosabb a manír,
mit majd majszolok, ha megkóstolom
egy másik élő jóindulat-bonbonját.
(majd szólok, ne vegye elő otrombán)