Ülök búsan könyvek közt a raktárban,
mégis jó itt,
nyugalom, egyedüllét, miegymás,
pedig mennyi ember gondolata
dől szorosan párja hátának
a búk-gerincek által,
olyanok mint a részegek,
pedig Ők bódítják elménk
szó-házipálinkáikkal
-mik új ismereteket itatnak
képzeletünkbe iktatva-
dobáljuk be a mondat-feleseket,
majd magasba mászunk,
egészen a szerzők mellé kuporodunk,
s ettől a szesztől szervezetünk több lesz,
kupónt kaptunk, hogy úgy gondolkodjunk, mint a kingek,
Hamvas, Radnóti, Dallos vagy Hawking
- most kitéptem egy hajszálat, kényszer,
de nő helyette sok száz másik,
amíg majd lapozom éppen,
szemeimmel hallgatva soraik-
amelyik szimpatikus, azt be is költöztetem magamba, van elég szoba,
így öltöztetem lelkem,
csak beleszeretek egypár szóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése