eprelem

vízcsepp-sminkes epret
ízlelget egy oldott szerelmes pillantás
mely most eszembe párolgott
talán a piros plédünk színe láttán
de jó néha asszociálni rólunk
anti-szocializálódni ez által
a szeretetük és szerelmük szégyenlő emberek
(vagy mik) közt
sajnálom hogy ők nem porcukrozzák be
ilyen élményekkel eprüket olykor
szerencsére mi még a levét is lenyaljuk a levélről
emlék-erezetemben is
ott rezeg pár újra előbújt hűs eperhús
melyeket felszívok ilyenkor tudatomba
zamatossá téve egy percet újra