Csillag játszótér

Hintáznak a csillagok,
s
béke-mázzal hintik be
a chill-out dallamot szuszogó,
breakbeat-almot horkoló,
(itt-ott felnőtt-babaként összekuporodó),
mellkas-hullámokat csendnek lüktető
testeket.
Több ezer éve menő,
ez az éjszaka trendje,
nem a Jim Beam, Irish Cream
meg a koktél színek rendje,
hanem a közös légzés az emberekben benne,
melyet senki se hall, ki maga is muzsikáját ossa,
csak symphoniát rögtönöz ösztömből,
hogy mezítelen talpát ebben mossa
a hajnalig körbe-körbe himbálózó,
ősi Tejút-vattacukrot majszoló,
ötágú,
égi blende.

Bevállalós egy Én

ebben a korban az egyén ha szerelmét
szájával posztolja az éter falára
nem férfi
ebben a porban a férfi (pl.én) ha szerelmét
nyilvánosan bejelöli életének képén
nem ember
mégis bevállalom (mint Csernus)
igaz csak kis cserje vagyok a Földön
nem egekig érő cédrus
melynek lombjai közt Csontváry ecsetvonásai
rezegtetik a színek harmonikus harmonikáját
de nem vagyok magányos
elásott velőscsont
melyre tán már az a kutya se vevő most
mert
bennem úszó felhőkön világítanak mint lézer az éjben
kedvesem hipotalamusz-pezsgőt pezsdítő
hepihipóval a kézben hip-hip hurrázó
csontig örömöt burjánzó
(instant-szelfi mentes)
mégis olykor Zen csendes
emlékeinek örök barlangrajzai

Foszforeszkáló műhibák

1
Ha ritmusérzékben nem vagy oly extra,
mint hétvégenként volt mátékriszta,
csak tipeg barázdáiban a tánc-ránc,
egy-két eksztazi bogyó szponzorál,
színesen foszforeszkáló hangjegyek
tapadjanak bizonytalan talpadra.
Így élmény lesz a zene minden neme.
(Nem-e?)

2
Műhibákkal teli műlibák
gágogják tele az éjszakát.
Plüss-pasikák,
nőisebbek, mint az idei
pléjboj-élboly.
Nekik, hogy ódzsésámson
vagy
maga Simon Márton vagy,
ugyanaz,
ki színpadon áll az már menő agy.

Kád, szerelem, hajszál

1

Húnyt szemű vízcseppek hullanak hajunkról

forró párát lehelve arcunkba,

gyertyák kékes szoknyája rumbázik

amorf csobbanás-dallamra.

2

Egységet formálunk s az egység formál minket.

Erő-szimbiózis.

3

Tisztelet kezét jobb oldalról mi

bal oldalról szerelmünk ébressze reggelente,

így

kabátunkon minden árva hajszál

örökké párra talál.

Anya, köszönöm az élet-koktélt!

Anya,
Te anyaggá szültél,
s
ha mosolyod ölelt csecsednél,
mikor cseccse mecsboxommal
öledben ültem,
eszembe se juthatott varjak tollának
zord zajában züllő tél,
csak színes madarakkal
édes koktélt mixelő
nyájas nyár,
mely alján
bár
szigorú tekintetek is vártak,
tudom csak azért,
hogy az élet kacskaringós szívószálában
ne fullasszanak meg
csalókán ringató vágyak.

Illat, tea, tánc

1
Szívemen,
akár a ríderen,
nincs radír,
pillangóként illanó
illatod híján
tombol,
akár egy nyúl orr.

2
Ziháló lelkemnek vagy
Te
a nyári jázmin tea
jégtől éledő
hűs lehelete.

3
Szemem fénnyel szteppel,
s minden baját lenyel
joviális bájodtól,
ha alakodat megfestő
napsugarak kérik fel
objektív tér tánctermében.

Nem ó locsoló

Brékelve szaval a bészbólsapkás nyuszika,
Bé tervben van teszkógazdaságos kölni,
ne félj csajszi ésszel-sármmal hint meg praclija,
hisz csak locsolni akar nem pedig ölni.