könnyes könyv vagy reál-fikció?

hepiend nélkül
véget élő roman lap:
illúzió-rom

rókámmal

függőágy vagy most
bor retusálja korod
bújj szelíd búdhoz

 fotó: koszto-lány

pillanat tél nélkül

zsiráfként hajol át a
kerítésen borostyán-borostás
barackfa ága
friss gyümölcs-gomolyaggá
kammogja poshadt gondolatunk
hogy majd kifacsarjuk levét
s a tartósítószer szám-szószba
mártott E betűi nélkül igyuk
azonnal e zsír
non plus ultra lelkifröccsöt
mert a pillanat kurta nektárját
nyomban kell fogyasztani
hisz kárba veszne az ilyen
koktél á la carpe diem
asztalomhoz tél helyett
csak sok jéggel kérem
ha lehet

virágzó hangulat

virág spektrum látványa nőtte

körbe agyam e percben
borostyán tulajdonságú fikció
se arany rum se kokacserje
nem oka e kánonban illatozó
csak színekkel leitató kertnek
pupillám perdülve helyet cserél
befelé ülve kap most dózist
itt feltámadnának poraikból
pattogós vesztkósztszvingre ropni
eszeveszettül még a rekedt dínók is

magamban a magban

csillagfényben mos
csillogóvá emléket
számos receptor
hangtalan beszélek most
kezemet vezetem ott

neked nyál nekünk nyár

páratartalom:
kilencven százalékban
szerelem lim-lom
nekünk érték e holmi
hol mi csak élünk érünk

évgyűrűk a vízen

óceánon száll
sóhajok óhaja már:
víztükrön tükröm