Szép élet

Halk hajnal csilingelő hangja
csók illatú fűzfaligetben csillog,
szelíd vadkacsa tóban lengő,
fényen csüngő hullámból bukkan elő.

Szép élet cseppents békés csodát
bibéken csúszdázó bogárcsaládra,
csendeket rabló vágtázó vízesés
mosolyogj természet-hazádra.

Lélek-háttér

Lelkemnek

háttere vagy,

kitöltöd 

minden pontját,

újraindult szívemen

ikonjaim

mosolyukat ontják.

Bor, mámor, szerelem

Szombat este, bor, ágy... nem hasonlítanám egy mortal kombat menet pörgéséhez, inkább a harmónia-portál öleléséhez. Ilyenkor jó érezni, ahogy a párna hidege alkalmi párra lelt hátam melegében és lassan eltűnik hópelyhe annak instant-hepijében... A fürdőből hallatszó kádcsap, mint mini-Niagara zakatol, a víz pedig ellepi a barátnőt, oly finom hablepellel a tetején, melytől még a zuhanyrózsa is kivirágzik az éjben. Egy ezt követő fogmosás-salsából tudom, hogy az est nem lesz rest 5 percen belül beterelni Őt, hogy a mámor illatos szerelmével keveredve emeljen ki a mából...

Éden énem

Napfény cseppek, selyem kegyelem,
dörgölődő rügyek, öröm sejtelem,
üde szél pengeti a halk húrt,
madár csőre hozza erre az új hírt.

Liliom térség, sors nyugalom,
édeni szépség, kolibri uralom,
hal hadak örök friss erővel,
Napra tapadva pörgök az idővel.

Pozitív ív

Pozitívan izzítani a napot az fontos, és tudni hogy az így gondolkodni ideje mindig: a pont most. Mivel a majd, a mindjárt s a nem tudok, a nem lehet, szíriai vegyszerekkel tölthetik meg a fejedet. A pesszimizmus pedig, ha régóta pásztázza tested-lelked oroszlánjának birodalmát, Szimba elfogja hagyni benned a szimbiózis almát. Fújj élénk tájkép-greffet hangulatodra reggelente, melytől nem leszel félénk napközben, ha rád dudál a stressz, és lefekvéskor nyugodt szívvel bökheted ki a lámpát, miközben álmaid burjánzásához keresed az azúrkék rámpát.

Csend

A csend rejtekhely,

cseppnyi bölcselet,

mesteri-kehely

végtelen mélységgel,

szótlan szövet,

zajtalan zsenge zene,

legtágabb állam,

politikátlan palota,

nyelved hamuja alatt a Nap,

Weöres Sándor-i létra

alsó s felső foka,

őt őrzi minden tanítvány foga,

mint

terebélyes éjjelek

halk,

lényeges terepét,

hangoknak takaró

s rezzenéstelen párna,

rend,

életünk pihe alakú mintája:

a csend.

Regenerált degenerált

Mai semmittevés tanulsága: ha mindennap egy új faliújság, akkor nem jó, ha csak olyan elemek lógnak rajta estére, melyek értéktelen könnyedségét lefújja a visszaemlékezés sóhaja.

Hozzá kell tenni - persze nem mindenkit  megelőzve egy áruGázban a mozgólépcső legaljára állva, ezáltal lassacskán feljebb jutva, kerepelővel a kézben azt kiabálva: HEY, ITT EGY EMBER BETEGsick, SAJNÁLJ! - csak úgy finoman, a szomorú gondolathoz ugyan idomulva, de azért picit oldva: gyógyulás volt a mai cél. Így hozzátoldva végül is egy kis idő múlva rá kell jönnöm, nem kell önnönmagamra pipának lennem, mivel ha csak részlegesen is, de regenerálódtam, tehát kipipálhatom a hétfői feladatok toplistáját a laptopomon, és eldobom a gondolatot, miszerint degenerálódtam.