és belépsz Vele a legszebb kertbe
hol almák gondtalanul fényezik fájuknak levelét jelenlétetektől
és nem is tudjátok feleleveníteni mi is volt a kerítésen
kívül
ki dobálta lelketekbe a fejben összegyűrés sorsára jutó elektronikus
leveleit
és beszívjátok a madár gyűlések csiripelését
minden hangjegyet hagytok beivódni a füleitek csigalépcsőin
lévő kottákba
és körbenéztek mint a megnyugvó újszülött
miközben fogjátok párotok kezét melyben a véráramok már egymásba
csobognak
és semmi nyoma a szmogos utcákon bóklászó bánatnak
mely annyiszor kísért át az úton mikor nem érdekelt ha el is
üt az autó
és vállatokra száll pár liliom illatú napsugár
hogy elmesélje itt minden állat szelíd csak simogatásra vár
és felhőkből hajtogattok a másiknak origamit
majd közös emlékeitek polcára helyezitek támasznak nehogy
valaha leessenek
és rájöttök hogy ez a kert miattatok nőtt
azonos forrású szívdobbanásaitok nyomkodták ki a föld alól az éden életet
körétek:
azt hiszem ez a szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése