két pléjsztéjsön konzol várja vissza ujjaink
a játék közbeni nevetések
vagy káromkodások
fűszerezték jing-jangként
virtuális útjaink
jó erre visszagondolni olykor
biztos ezért csalogatnak ők is gombjaikhoz
szaglásszák szerelmünk illatát
elmentik maguknak memóriakártyára
majd betöltik ha nem vagyunk otthon
betöltik velünk világukat
és tovább várják
hogy végig vigyük a pályát
az égig
(közhely de ott érzed magad
és plérsztéjsön-térbe szeretnének
érni majd élni konzoljaink is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése