Arcomon poéta

Mint kisovis kedve a heterogén új legóval,

bújj szavaiddal játszós gondolat-ruhába,

de tervszerűen,

türelmesen áztasd be betű-szöveted.

Ne óvd az egód ebben az űrben,

s az arc poétikus lesz.

A versírás, nem sírás,

sosem sírt ás a Rásónak,

csak ellazítja papírra karcolással

a belül táncoló art-pírt,

mely bár sokszor gémóveres szobák

introvertált ajtajához ad intris kulcslyukat,

akkor is öröm szemezni vele a végén,

hisz’ nem égette teljesen el önnönmagát az Én,

van még plej-kedv a köröm alatt,

mitől a szikk-kert vénítő sóhaja

újra színesebb módon kezd nőni,

mint ezer csomag sztikletti-mag haja.

Dec.24

Rosé boros üveghez dörgölőzik
a füstölő lehelete,
keresi az ízét,
rossz, hogy koros ünnep örömét ölte meg az idő, én sem találom a mézét.
Hallgatok valami kortárs hangszerelésbe áztatott karácsonyi cd-t,
talán jazz,
talán alter,
de csak felcsesz,
mint kőműves a maltert.
Minden mű, csak muszájból van, szinte.
Hó helyett már a pénz ropog.
"ó, kell még valami kurva ajándékot vennem"- mondta egy tanár múlt héten.
El ég kurta falatként tenyeremben
az érték, amit egykor éreztem Veled kapcsolatban dec.24,
vajon lesz-e olyan kor
melyben zöldebb a fád,
mint a cuppogó fogoly ponty,
melyet őriz csempe rácsos vizében
a kád.

Az élet kérelme

az élet néha meglepő,

mint egy oriflémes doboz a könyvtárban,

mert ott volt, láttam,

közben bágyadtan kirázott a hideg, mint az élettől,

néha,

na jó, gyakran,

viszont ha rajzoltam volna rá pillangót, akkor már szebb,

az élet is, ha nincs rajta, kell rá rajzolni pillangót, hogy elűzze a hernyót,

vagy egy behernyózott lepkét pingálni rá,

(Apropó a lepkék hernyózhatnak?)

mert így hiteles, vagyis így lesz klasszá,

mi is? hát az élet,

mondják csak akkor élsz, ha boldog vagy,

akkor légy magadtól hit L-es sőt hit XXL-es hangulatilag,

néha mosd ki,

mert ugye a jókedv-pólóhoz is kell óvó ómó,

hogy újra felvehesd,

addig meg bírd ki kicsit fázósan a telet, a szelet (meg a többi dekadens közhelyet)

pár óra pár deka perc és újra helytállhatsz,

mint egy pillangós oriflémes doboz a könyvtárban

ébreszt Ő

felébresztesz illatoddal
mely eszemmel azt teszi
mint angol fekete teával a tej
keserű sötétből oldott világosba ejt

megsimítasz kezeddel
selyme számol rám idilli perceket
mint drogos mámorba ernyedten
síelek Ámorral a szerelem-hegyen

fülembe súgsz puszit
amit én juszt se értek (ugye?)
de mint ki fülemilét hall értetlenül
e-mailben kottáznám szavakká mindenkinek (kéretlenül)

Báj-báj nyári báj

Szőlőt szeretne majszolni a hideg,
pedig ő ölte meg az érett szemeket.
A szélnek is fáj,
ahogy görbe körbe fúj,
mégis kergeti vakon önmagát.
Sötét felhők keresik a Napot,
s csak fel kellene tekinteniük,
ahol szüntelen ragyog.
Autóban ül már egy Nyár
utószava: a meleg.
Nem engedi fűtött anyósülésre
a könyörgő telet.

Matemorfázisok

Felhőként hűvös hátamat Himalája hava olvasztaná ketté hab-hajókká.
Fűként zöld szőre lennék a Földnek, csak nőnék virágok szirma s csillag ima alatt.
Színné tört fényként kápráztatnám az emberi szem mögötti termek minden személyét.
Lennék dallam, füleket masszírként rezegtető, láthatatlan, öröm-teremtő kaland.
Kis kolibriként a legnagyobb csodát ajándékoznám mellém csatangoló, rám mutató gyerekseregnek.
Éjt zuhanyzó, plakát-pólós utcai lámpa, mely önnön csendjében nyugtatja az arra sétáló hazaútját.
Leginkább víz lennék, tiszta (mint Tendzin Gjazo lelke), egyszerű íz, de életet burjánzó, sejtekkel játszó.

Tolerancia- és szerelem-demencia

1
Leheljünk békét az ózonrétegre
minél többen.
Rajzoljunk a közepére hangjegyeket
minél többen.
Daloljon körénk píszjeleket szféránk
minél többször,
Lebegjünk toleranciától ajzottan
minél többször.

2
Ne csak az legyen a raj,
kinek alkalmi szextől csapzott haja
tárja elénk élénk fantáziájának
éretlen balladáját
(vagy maximálisan korszerű legyek:
élet-lájkok mini méretű fiókját),
mert ez demencia,
legyen inkább a szerelem az élet-eszencia.