eprelem

vízcsepp-sminkes epret
ízlelget egy oldott szerelmes pillantás
mely most eszembe párolgott
talán a piros plédünk színe láttán
de jó néha asszociálni rólunk
anti-szocializálódni ez által
a szeretetük és szerelmük szégyenlő emberek
(vagy mik) közt
sajnálom hogy ők nem porcukrozzák be
ilyen élményekkel eprüket olykor
szerencsére mi még a levét is lenyaljuk a levélről
emlék-erezetemben is
ott rezeg pár újra előbújt hűs eperhús
melyeket felszívok ilyenkor tudatomba
zamatossá téve egy percet újra


 

szó-ápdét

azok a mondatok a súlyos szavaikkal
minél tovább tartod ezeket
dühöd vagy félelmed hízókúráján
annál nagyobbra dagadnak benned
végül már alig bírod el őket
tévécsatornák kapcsolgatásába húzzák le hangulatod
sőt le se húzzák hangulatod vécéjét
csak eszik
csócsálják csámcsogva
mit zsíros pofájuk elé teszel
hatalmas köldökük nyomása vérbe lábassza szemed
és kifacsarják rajtuk a régen oly nyugodtan hullámzó sós tengert
tenyereden át is szivárog a vihar
ki kell velük tolni
fogyókúrára ítélni életfogytig
had legyenek annyira könnyű testűek
hogy ha eszedbe jutnak fel se tudjanak állni az erőtlenségtől
haljanak éhen
csak mint csontváz ropogjanak néha az emlék-gépen
maksz művirágot vigyél rájuk olykor
hogy arra se legyen sok gondod



 

szimbiózis

aranyszőrű bígl
őriz bárányfelhőket
míg árny simítja

Erósz lehelete

kankalint aggat
a szél száradó tangák
kancsal fodrára

elképzelt combok
lombként nyílnak most újra:
rét buja ujja

az ötödik évszak

a nyár már közhely
tavasz sem sző szó-selymet
agg ősz verslábak

külön évszak vagy
minden hónapban kész
észben létezŐ

önszopiensz

temérdek érdek
egó-legó építés:
homo-felmérés

szív-filter

teagőzben ül
őzike szemed bennem
aggódás nélkül